Legtöbbünk számára az éttermezés kikapcsolódás. Jó hangulat, finom ételek, jó kis beszélgetések, klassz italok, ja és nem kell főzni… Szóval csupa pozitív jelző. 

A gyerekek számára mindez dög unalom. Nem zajonghat, nem szaladgálhat, és persze várni kell… Sokat…  Várni az asztalra, várni az ételre, italra, a távozásra.  „Mikor megyünk már haza?”
A hosszú várakozás – mint tudjuk - nem szerepel a gyerekek „best of” listáján…


Az unatkozó, nyugtalan gyermek az amúgy élvezetesnek ígérkező családi kikapcsolódást katasztrófával fenyegetheti. A pihenés helyett az eredmény: kétségbeesett gyermek és frusztrált szülő. Szóval mindenki rosszul jár.

Sokunk nem titkolt fegyvere a mobiltelefon vagy a tablet.
Gyorsan előkapható, hamar lefoglalja a gyermeket, mielőtt előrukkolna a legkreatívabb agyféltekéjéből valami Nobel-díjas ötlettel.

Ha magadra ismertél, kérlek, ne szégyelld! Mind vagyunk/voltunk így ezzel…  Azonban sajnos  így nem igazán tudjuk megtanítani csemetéinknek, hogyan üljünk és viselkedjünk az étteremben.
A társadalmi normák elsajátítása és jó modorra nevelés fontos része a szülői nevelő munkának és gyermekeink igazán megérdemlik a jó neveltetést. Apró lépésekkel, türelemmel.

Barátkozzunk meg azzal, hogy a gyerekek koncentrált figyelme cseppnyi időre van szavatolva. Ez idővel növelhető, de ne várjuk tőlük, hogy az étteremben töltött teljes idő alatt példásan csücsüljenek az asztalnál!
Egy kis előre tervezéssel és új ötletekkel teli titkos arzenállal a stresszes éttermi élmény igazi szórakozássá varázsolható. 
Ezáltal boldog Ő is, Anya is, Apa is és az étteremben együtt elköltött vacsora mindannyiunk számára pozitív élménnyé válik. 
Sorozatunkban étteremben és más váróhelyeken bevethető titkos fegyvereket osztunk meg kisebbek (2-6), nagyobbak (6-10) számára egyaránt. A következő résztől:) 

(Kriszta)